A korai császárok sírja fölé dombot helyeztek ez a domb jelképzete az adott császár hatalmát. Ezeket japánul kofunoknak nevezik. Ezek mellé lovasok, harcosok, udvarhölgyek agyagfiguráit un. havinákat helyeztek, hogy őrizzék a hlott szellemét és halála után is szolgálják.  A japánok úgy tartották, hogy sír menedék a szeretteik szívének. A tipikus japán temetés formális és drága. Egy szerzetes buddhista szútrákat idéz, a gyászolók isten veledet mondanak az elhunythoz. A szertartás után a legtöbb testet elégetik, mivel nagyon kevés hely van az elhunytak számára.
Ezután a hamvakat tartalmazó urnát általában az ősök mellé temetik a családi parcellán. A hagyomány szerint a férjes asszony urnája a férj családjának parcellájába kerül.
(Ez naprjainkra változni látszik, mert ma már úgy gondolják a sir értékes területeket rabol el a természettől, hamvaikat inkább a tengerbe szórják.)  Az animében több halál eset is történik elsőként az öreg Sarutobi azaz a 3. hokage hal meg. A temetésén minden konohai gyászruhát viselt és egy- egy szál virágot helyezett el a sírján.

Forrás: Szaku.hu